Milyen lenne a világ, ránk aggasztott címkék nélkül?

Milyen lenne a világ ránk aggatott címkék nélkül?

Mi kellene ahhoz, hogy csak érdekes nézőponttá tennénk a történéseket és ellenállás helyett megengedésbe mennénk?

Kinek mi működik most…és most…és most? Így könnyebb?

“Amikor egy anya azt mondja, hogy fáradt, ez pusztán azt jelenti, hogy fáradt!
Nem azt akarja mondani, hogy meg akar szabadulni a gyerekétől, és elfelejteni, hogy az valaha is létezett.
Amikor egy anya azt mondja, hogy szüksége van egy kis egyedüllétre, akkor ez annyit jelent, hogy szüksége van egy kis egyedüllétre.
Nem azt akarja mondani, hogy „sajnálom, hogy anya lettem”, és gyerekvállalás hibás döntés volt részéről.
Amikor egy anya azt mondja, hogy segítségre van szüksége bizonyos feladatok megoldásához, ez ennyit jelent, nem többet.
Nem azt jelenti, hogy életképtelen.
Ha egy anya tésztát készít ebédre, ez nem azt jelenti, hogy minden nap tésztát főz, és a gyerekei soha nem látnak zöldséget és húst.
Amikor belépsz egy anya lakásába, és rendetlenség fogad, ez nem azt jelenti, hogy a lakásban állandóan rendetlenség lenne.
Amikor egy anya azt mondja, hogy szeretne elmenni valahova a barátaival, ez ennyit jelen, nem többet.
Nem azt akarja mondani, hogy visszavágyik a szingliségbe, abba a korszakba, amikor nem volt még gyereke, és azt szeretné, ha nem tartozna felelősséggel senkiért.
Amikor egy anya azt mondja, aggódik vagy fél valamitől, ez ennyit jelent, nem többet. Nem azt akarja mondani, hogy tehetetlen, és még kevésbé azt, hogy gyáva
Amikor hallod, hogy egy anya kiabál a gyerekeivel, ez nem azt jelenti, hogy mindig kiabál. Valószínűleg már vagy háromszázszor elmondta ugyanezt normál hangerőn.
Ha azt látod, hogy egy anya ideges, és az őrület határára került, ez nem azt jelenti, hogy minden nap ebben az állapotban van.
Mindig kontextusában értékeld a helyzetet, mindig az egészet kell figyelembe venni.
Ne illessz össze valótlan dolgokat, ahhoz, hogy elítélj valakit, főleg egy nőt, aki minden nap minden pillanatában lemond a saját életéről, valaki más életéért, aki számára sokkal fontosabb, mint ő maga.
Nincs a földön még egy emberi lény, aki annyi mindent feladna, és annyi áldozatot hozna, mint egy anya.
Az anyák sokkal több megértést, és sokkal kevesebb megpróbáltatást érdemelnének.”