Örökség nagyszüleimtől
Örökség a nagyszüleimtől
Tavaszi friss zöld! Ó, hogy minden ezer zöldben virít! Észrevetted már, hogy a fák ilyenkor mennyire más zöldben pompáznak? Nem bírom ki, ledobom a cipőmet és a talpamon át az egész testem érzi a Föld lüktetését, és ahogy lépek simogat a százszorszéptől fehérlő fű.
Megyek tovább, egyszer csak távolról megszólal a harang, bimm-bamm, bimm-bamm. Az esti szél elül, a rét felől márcsak egy-egy madár csicsereg.
Tódulnak az emlékek; nagypapámmal, nagymamámmal együtt a poros-homokos földeken… kezükben kapával hajlongtak. Nem szóltak, csak tették a dolgukat, és érezték a Föld illatát. Mennyit és mennyit hajlongtak azért a kis termésért. Nagy becsben tartották, minden nap hálát rebegtek érte.
Aztán megszólal a lélekharang, csendesen, épphogy megkondulva. Én is befejeztem. A kezem, a testem ontja a fű illatát.
Minden elcsendesedik. és akkor megértettem;
A föld, a Föld tisztelete, szeretete –most már tudom- ezt adták át nekem.