Ma azon kaptam magam, hogy automatikusan bekúszott… nyúltam volna ugyanazért a gondolatért. Tudod… azért, amelyiket már ezerszer végiggondoltál. Amelyik mindig ugyanoda vezet. Csak néztem, ahogy a ház előtti fának a levelei fény-árnyékot játsszanak, végtelen táncot járva, szél-szárnyára fel-felszállva, a szobám…

Bízom benne, hogy egyre többen mernek hinni önmagukban… a saját testük bölcsességében, az érzékelésükben, abban a csodában, ami bennünk történik minden pillanatban. Van az a pillanat, amikor elkezded újra érezni, hogy élsz… amikor mintha zsizsegnének benned a molekulák, amikor a tested…

Mátra… Lépteim nyomán reccsen a faág. Erdő alján lakó ezernyi bogár, féreg talál menedéket a kidőlt fenyők porladó törzsében. Lassan, lassan átengedik a tűlevelesek a zizzenőseknek a helyet. Minden változik, minden átalakul, minden mozgásban van. Tölgyek levelei táncolnak és kacsintanak…

Milyen korlátozást teszel valóssá, hogy elrejtsd azt amit tudsz, a világ elől? Milyen korlátozást teszel valóssá, hogy elrejtsd azt, amit tudsz a világról és önmagadról? És mi van, ha ez a „korlátozás” nem is valós… csak egy megszokott választás? Mi…

Mátra…. felérve az egyik kaptató tetejére, körbenéztem. A hegyek, a levegő, a csend… fújtatva, a tüdőm lüktetett, a testben az erek zsibongtak, majd lassan csitult… megérkeztem. Megálltam és csak hagytam, hogy a tájat átöleljem és a hegy körbevett. Suttogott a…