Mi az a csoda, amit ma észrevehetek, befogadhatok?

Csak hallgatom a patak csobogását.
Csak ülök és bámulom fodrozódását.
Csak nézem, ahogy a vizililom napsárga virágai moccannak a szélben.
Csak csodálom a türkizkék szitakötők repkedését a térben.
Csak figyelem ahogy egyre minden élettel telik meg, mozdul, mászik, szálldogál… életre kel a végtelen nyugalomban, végtelen apró mozgásban.
Csak a szempillám mozdul. Lassan a felhő vándorlásával karomon érzem az esőcseppek apró táncát.
Tücskök ciripelnek. Nagyra nőtt fűszálak lengedeznek a lemenő nap fényében.
Mozdulnék, de a föld visszahúz, várhat még az a bodza… megpihenni, egységben lenni, egységet érezni úgy kint, mint bent a lelkemben, a sejtekben… Így élni jó!

Mi az a csoda, amit ma észrevehetek, befogadhatok? Univerzum mutasd!